ádám

ádám – csupa kisbetűvel. Törékeny, mégis masszív test, a klasszikus emberábrázolás ellenpontjaként. Nincs benne dicsőség, nincs teremtői érintés – csak a forma, az anyag, és egyfajta elhagyatottság. Ez nem a Sixtusi Ádám. És nem is bánja.

A szobor testtartása, fragmentált jellege és nyers felülete egy elveszett vagy meg nem született mitológia lenyomata. Az égetett agyagból kővé vált test időtlenséget sugall – egyszerre emlékeztet ősi bálványokra és kortárs emberi sebezhetőségre.

„Semmilyen isten nem fogja megérinteni. De talán te igen. Légy te az istene…”